Hétfői vers 48.

Tőzsér Árpád:

SALAMON HALÁLA

Agy és öl osztoztak rajta

mag-ezred kiömlő csillagok

Holtában is ráng minden tagja

ágyéka fényt és éjt befog

Az urnájánál összesúgnak

előbb lett lám belőle por

mint ahogy sziklás földbe dugják

mint ahogy sírja sebként beforr

Szeretői gyászöltönyükben

érzik antik merevedésük –

Emlék-ágyék bokrában trillák

levágott férfifők hajában fésük

Hétfői vers 47.

László Krisztián:

EMLÉKNYALÁB

láttalak lent a folyóparton

az élet bögréjéből

ittad az időt

és a szádon megfagyott

a pillanat nedve

mikor belefeküdtél a bokorba

meztelenül

kiröppentek a madarak

ráfeküdtem a hasadra

te meg

homokot szórtál arcomra

Megjelent az ArtFALatok című antológiában 2001-ben a Plectrum kiadó gondozásában.

Hétfői vers 46.

Kiss Ottó:

A NAGYPAPA UGYANOLYAN

A nagypapa ugyanolyan, mint én,

csak sokkal magasabb,

és nemcsak értelmes dolgokról beszél,

hanem értelmetlenekről is.

Ebből lehet tudni, hogy ő már felnőtt.

Megjelent a Bárka folyóirat 2009/6. számában.

Hétfői vers 45.

Zirig Árpád:

FÉRFIBÁNAT

Már a nyár is messzire csángált,

megnövekszik a férfibánat.

Nyakamra nőtt a prémgallérja

a dohos szagú nagykabátnak.

Előttem elszürkül a világ,

a fájdalom velem araszol.

Ez a hallgatás újabb napja.

Ajtóm előtt gyűlölet csahol.

Hiába rakom rímet rímre,

úgy érzem, némulnak a szavak.

Csukott a száj, már nem kiáltó.

Fagyban az álmok elporlanak.

Hétfői vers 44.

Weöres Sándor:

FÉRFIAK TÁNCA

Valaha, valaha

gyermekek voltunk.

Körülguggoltuk a tüzet,

hol kukorica pattogott.

Ágakon lógtunk fejjel lefelé.

Anyánkkal aludtunk.

Valaha, valaha

gonoszok voltunk.

Megrángattuk a cica farkát,

kihúztuk a bogarak lábát,

marokkal téptük a virágot.

Ma már csak akkor gyilkolunk, ha kell.

Valaha, valaha

tiszták voltunk.

És egy napon

tündért láttunk a hegy felett,

meztelen volt és nevetett

és két kitárt lába között

a Nap, a Nap emelkedett!

Lestük estig,

akkor szétszállt fekete köddé.

Mikor hazamentünk,

anyánk zokogott,

hogy nincs fia többé.

Forrás: Weöres Sándor legszebb versei 

Hétfői vers 43.

Bárdos Kinga:

EGYSZERŰ KÉPLET(T)

Keresed a sorsritmust

mit ismételten kóstolnál

bármit kóstál is.

Én is.

Tüzet minek szítsak

nincs fonal mit elveszítsek

csábít a csend de csak a hangzavar

mi vendégül lát

míg végül

feláldoz a gond oltárán.

Hiába is gondoltál rám

Mondd inkább: hallgass,

sose ásd ki mit már eltemettél.

Megtanultál elég tételt

hogy békében nyughass.

Lezárt dobozod

s rossz lemezeid

el ne kobozza

a Jelen oknyomozója

Hétfői vers 42.

William Shakespeare:

CARPE DIEM

Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?

Ó maradj és hallgasd! kedvesed

két hangnemben is dalol;

mért szaladsz, te szépek éke,

összefut a két út vége,

aki bölcs, az tudja jól.

Majd szeretsz? Én most szeretlek,

most vagy itt, hát most ölelj meg,

a jövő sötét világ.

Késlekedsz még? jőjj csak szépen,

most csókolj meg Százszorszépem,

gyorsan száll az ifjuság.

Hétfői vers 41.

Péli Gábor:

HEXACENTIMÉTEREK

(Részlet)

Casanova kimenői

Ólomcellám mélyén csorbul a vétel

nincs jel

szép alakodról nem küldesz MMS-t.

Nem pásztáz kamera

dús öleden elidőzve

Rengő combjaidon sem pásztáz tenyerem.

Felkel a nap

és csendbe tűnődik a rab a benti setétben

Most kit ölelhet az egyszeri asszony?

Hétfői vers 40.

Vida Gergely:

CENTER

(rangadó után, a kocsmaudvaron)

Nyelvtanilag mondom neked, öregem,

hogy a -ben az helyrag, méghozzá

belső helyeket jelölt, belet, szivet, szart,

s akkor a mondá az úr kezdetben,

hogy lehet az benne idő, nincsen idő, öregem,

helymerev, te, különben ne higgyed,

hogy ezt én találtam ki, hogy rácsaptam a hasamra,

vagy szoptam a kisujjamból,

egy könyvbe volt benne, de tőlem még most is

benne lehet, ha az a hüje Lóci ki nem tépte,

úgyhogy a számból picsát én nem csi-

nálok, csinájjon más.

Forrás a szerző Sülttel hátrafelé c. kötete. Kalligram, Pozsony. 2004.

Hétfői vers 39.

Weöres Sándor:

BOLDOGSÁG

A férfi

Szeretem ernyős szemedet,

etető puha kezedet,

mellém simuló testedet,

csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,

Ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

A nő

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

Hétfői vers 38.

Janus Pannonius:

SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?

- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:

akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket

gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.

Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,

s mellyel az emberi faj újrateremti magát.

Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,

más-másfélékké tette az embereket.

Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,

s tette a másik lény lába közé e csomót.

Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,

és e csomó folyton visszakivánja helyét.

Hétfői vers 37.

MÉDARD DE SAINT-JUST:

Szerencsés hasonlat

Nemes lány előtt, szava estét 

Nem mérve, elejté egy illető

A szüzesség szót. Mire ő

Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?

Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:

Mihelyst farka nő, azonmód messze szál.

Hétfői vers 36.

GRESSY ZOLTÁN:

Szia, psziché

Szia te nagy, nagy, te

nagy szerelmes, valakibe

nagyon szerelmes egyetlen

szerelmesem, Psziché.

Furcsa a tenger, még

mindig, mindig, még mindig zúg,

rohamozgatja keményen

a lágy, tűrő partot.

Tegnap fáradt voltam,

odatámolyogtam hozzád,

kopogtam az ablakodon,

de esőnek hittél.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 6. szám, 2010. február 12.

Hétfői vers 35.

FABÓ KINGA:

Vörös hajszál, virtuális hárem

Vörös hajszálamat

 - írmagja se! - laza

mozdulattal félre

mit lökte?! söpörte!

gyógyfüveket vittem pedig

hogy a felesége szőke

isten bizony föl se

merült - bukta.

Hittem, beteg, csak hazudta.

Szégyenszemközt kullogok.

Háremekben első hölgy

 - várni hölgysorom -

elsöpröm mind; háremet

 - férjsoron én jár-kelek -

hajammal én fűz-fonok.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25.

Hétfői vers 34.

Pilinszky János:

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

Hétfői vers 33.

Bárdos Kinga:

ESÉLY

Az arany aránya nem irányelv,

nézd el, ha talányos a virágnyelv…

A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..

Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,

üveghegyen túlra készül túrabakanccsal

s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:

csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet

is végzetes baklövést követ el:

szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,

így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,

a Lét minimum filmszatíra:

csinos kis snittekre hasítva

bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.

Saját képed-re-formálhatod.

Hétfői vers 32.

Robert Burns:
Add meg a lány jussát...

Add meg a lány jussát, fiam,

öleld át jó keményen,

amit cserébe ád, fiam,

fél zsák arannyal ér fel.

Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,

ha fél, tapaszd be száját,

és húzd el jól, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

A lányt repítsd az ágyra fel,

az ajtót sarkad zárja el,

szólj rá, hogy combját vesse szét,

húzd fel szőrös kis kesztyűjét,

légy szenvedélyes, nem mulya,

ha ordít, fogd be száját,

s húzd el, fiam, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

Hétfői vers 31.

Parti Nagy Lajos:

Turbógrill

Egy délután, hogy nem volt térerő,

Tubicáné és Tubica kiültek 

a műfűre a szviming paul elé,

és hoppon maradásban részesültek.

Kitátották az ápolt csőrüket,

és tollászkodtak, sült emberre várva,

kék volt az ég, a Nokia süket,

szőke manöken szállt át épp Budára.

"Büdös kurvája, nézd hogy' illeget,

szolárium, oszt' félig nyers marad"

horkant a férfi s ráfelelt a nő:

"Bevezetjük a turbógrilleket,

és majd nézhetnek, ne krenkold magad,

ha mink leszünk itt minden térerő."

Forrás: Parti Nagy Lajos legszebb versei, AB-ART kiadó, Pozsony. 2005.

Hétfői vers 30.

Csehy Zoltán:

A Edgard Varèse-matt I.(részlet)

Akár a korall, úgy mozog a nő,

az előbűvölt, az orchidea ajkú homunculus,

aztán szétoszlik a delej, s magyar mércével

legalább Jókaiig párállik vissza.

Odanő vissza a körme is, a haja, a szeméremszőre,

a szaga. Nem tudom, ha csak szólni hagyom őt,

a zörejt, ha csak meg nyilvánulni a tömböt

a szaggatottságot gondosan kerülve, azt sugallva mégis,

nyilvánvaló, hogy nem vétek az alkímia

elemi szabályai ellen.

Hétfői vers 29.

Francois Villon:

NÉGYSOROS VERS,

melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Hétfői vers 28.

Pilinszky János:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban. 

Plakátmagányban ázó éjjelek. 

Égve hagytad a folyosón a villanyt. 

Ma ontják véremet.

Hétfői vers 27.

Hizsnyai Zoltán:

Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz (részlet)

"ne hagyj így kitéve magamnak kis veres

kezemben máris szédeleg a penna

behorpad homlokom a lábam visszeres

lágyékom delejes ágyékom gyehenna

írj felül csemegézd nyelvemről szavaim

engedd magadhoz szilaj szerenádom

himbáld meg kebleid derengő tavain

lögyböld szét szádon tölgyfa epedádon

ötvenedik mécsesem felbuzog forr a szó

ölemnél pedig kihunyt hét menóra

lelkemre mondom hogy ez lesz az utolsó

ó ciklámenben tobzódó szenyóra"

Részlet a költő 2010-ben a Kalligram kiadó gondozásában megjelent ÉNEK című kötetéből!

Hétfői vers 26.

Horváth Veronika:

leírni

az elbillenő függönyt

térdkalácsot

hajlatokat

pára

a

a

a

a

testünk ráncai a lepedőn

vetület, árnyék, pantomin

a szerelmet sosem

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 25.

Tóth László:

Egy kép alatt

Valamit halkan szól a zöld

és ráfelesel ó a kék

fecseg a sárga a piros

szép altján zeng a fekete

Egymásba tűnnek a testek

szertefolynak mind a formák

te sem vagy más csak szín szag íz

bőrödön az ujjam mégis

felsikolt

Forrás: Tóth László Ötödik Emelet c. kötete (1985, Madách)

Hétfői vers 24.

Z. Németh István:

Rózsa a sínen

Ha elfordulsz tőlem, olyan vagyok

mint egy rózsa a sínen.

Az éjszaka sötét mozdonya átrobog

rajtam, s megszagol a halál.

Ha távozol belőlem, egy hűtőgép

ajtaját csukod be magad után.

Számolom lélegzetem: mennyi még?

Ha elhagysz, tíznél tovább nem jutok.

Ha itt maradsz, a Föld levegője kevés.

Forrás: Z. Németh István Rózsa és rúzs című kötete (Nap Kiadó, 1992)