Hétfői vers 35.

FABÓ KINGA:

Vörös hajszál, virtuális hárem

Vörös hajszálamat

 - írmagja se! - laza

mozdulattal félre

mit lökte?! söpörte!

gyógyfüveket vittem pedig

hogy a felesége szőke

isten bizony föl se

merült - bukta.

Hittem, beteg, csak hazudta.

Szégyenszemközt kullogok.

Háremekben első hölgy

 - várni hölgysorom -

elsöpröm mind; háremet

 - férjsoron én jár-kelek -

hajammal én fűz-fonok.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25.

Hétfői vers 34.

Pilinszky János:

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

Hétfői vers 33.

Bárdos Kinga:

ESÉLY

Az arany aránya nem irányelv,

nézd el, ha talányos a virágnyelv…

A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..

Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,

üveghegyen túlra készül túrabakanccsal

s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:

csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet

is végzetes baklövést követ el:

szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,

így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,

a Lét minimum filmszatíra:

csinos kis snittekre hasítva

bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.

Saját képed-re-formálhatod.

Hétfői vers 32.

Robert Burns:
Add meg a lány jussát...

Add meg a lány jussát, fiam,

öleld át jó keményen,

amit cserébe ád, fiam,

fél zsák arannyal ér fel.

Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,

ha fél, tapaszd be száját,

és húzd el jól, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

A lányt repítsd az ágyra fel,

az ajtót sarkad zárja el,

szólj rá, hogy combját vesse szét,

húzd fel szőrös kis kesztyűjét,

légy szenvedélyes, nem mulya,

ha ordít, fogd be száját,

s húzd el, fiam, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.