Hétfői vers 40.

Vida Gergely:

CENTER

(rangadó után, a kocsmaudvaron)

Nyelvtanilag mondom neked, öregem,

hogy a -ben az helyrag, méghozzá

belső helyeket jelölt, belet, szivet, szart,

s akkor a mondá az úr kezdetben,

hogy lehet az benne idő, nincsen idő, öregem,

helymerev, te, különben ne higgyed,

hogy ezt én találtam ki, hogy rácsaptam a hasamra,

vagy szoptam a kisujjamból,

egy könyvbe volt benne, de tőlem még most is

benne lehet, ha az a hüje Lóci ki nem tépte,

úgyhogy a számból picsát én nem csi-

nálok, csinájjon más.

Forrás a szerző Sülttel hátrafelé c. kötete. Kalligram, Pozsony. 2004.

Hétfői vers 39.

Weöres Sándor:

BOLDOGSÁG

A férfi

Szeretem ernyős szemedet,

etető puha kezedet,

mellém simuló testedet,

csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,

Ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

A nő

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

Hétfői vers 38.

Janus Pannonius:

SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?

- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:

akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket

gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.

Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,

s mellyel az emberi faj újrateremti magát.

Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,

más-másfélékké tette az embereket.

Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,

s tette a másik lény lába közé e csomót.

Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,

és e csomó folyton visszakivánja helyét.

Hétfői vers 37.

MÉDARD DE SAINT-JUST:

Szerencsés hasonlat

Nemes lány előtt, szava estét 

Nem mérve, elejté egy illető

A szüzesség szót. Mire ő

Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?

Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:

Mihelyst farka nő, azonmód messze szál.

Hétfői vers 36.

GRESSY ZOLTÁN:

Szia, psziché

Szia te nagy, nagy, te

nagy szerelmes, valakibe

nagyon szerelmes egyetlen

szerelmesem, Psziché.

Furcsa a tenger, még

mindig, mindig, még mindig zúg,

rohamozgatja keményen

a lágy, tűrő partot.

Tegnap fáradt voltam,

odatámolyogtam hozzád,

kopogtam az ablakodon,

de esőnek hittél.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 6. szám, 2010. február 12.