Hétfői vers 48.

Tőzsér Árpád:

SALAMON HALÁLA

Agy és öl osztoztak rajta

mag-ezred kiömlő csillagok

Holtában is ráng minden tagja

ágyéka fényt és éjt befog

Az urnájánál összesúgnak

előbb lett lám belőle por

mint ahogy sziklás földbe dugják

mint ahogy sírja sebként beforr

Szeretői gyászöltönyükben

érzik antik merevedésük –

Emlék-ágyék bokrában trillák

levágott férfifők hajában fésük

Hétfői vers 47.

László Krisztián:

EMLÉKNYALÁB

láttalak lent a folyóparton

az élet bögréjéből

ittad az időt

és a szádon megfagyott

a pillanat nedve

mikor belefeküdtél a bokorba

meztelenül

kiröppentek a madarak

ráfeküdtem a hasadra

te meg

homokot szórtál arcomra

Megjelent az ArtFALatok című antológiában 2001-ben a Plectrum kiadó gondozásában.

Hétfői vers 46.

Kiss Ottó:

A NAGYPAPA UGYANOLYAN

A nagypapa ugyanolyan, mint én,

csak sokkal magasabb,

és nemcsak értelmes dolgokról beszél,

hanem értelmetlenekről is.

Ebből lehet tudni, hogy ő már felnőtt.

Megjelent a Bárka folyóirat 2009/6. számában.

Hétfői vers 45.

Zirig Árpád:

FÉRFIBÁNAT

Már a nyár is messzire csángált,

megnövekszik a férfibánat.

Nyakamra nőtt a prémgallérja

a dohos szagú nagykabátnak.

Előttem elszürkül a világ,

a fájdalom velem araszol.

Ez a hallgatás újabb napja.

Ajtóm előtt gyűlölet csahol.

Hiába rakom rímet rímre,

úgy érzem, némulnak a szavak.

Csukott a száj, már nem kiáltó.

Fagyban az álmok elporlanak.