Hétfői vers 9.

Paul Verlaine:

Őszi chanson

Ösz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón.

S én csüggeteg,

halvány beteg,

míg éjfél

kong, csak sirok,

s elém a sok

tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!

hullni már eresszél!

Mint holt avart,

mit felkavart

a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

Hétfői vers 8.

LIU TEH-ZSEN:
HÁRFÁSLÁNNYAL A FOGADÓBAN

Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány

szeme lecsuklik. - "Fáradt vagyok" - suttogja -, "drágám."

Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy!

Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.

Hétfői vers 7.

Térey János:
A húgom pincérnő a mélypincében

A húgom pincérnő a mélypincében.

Szolgálólány: csütörtök délutántól

kifulladásig. Titok a rokonság.

A melegkonyha tája. Tömött bokszok

között síkos kövezetű sikátor.

Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.

Sokat késlekedik a barnasörrel.

Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja

nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,

nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.

Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.

Húgocskám légyfogó, hugi csalétek,

telthúsú, orsóforma combjai

köré vendégkör épült. Drága kincsem!

Hugi éjfélkor feslett, öregecske.

"Vállalkozó kedvű szöszi","olyan

jóféle", "nem rossz buksza", hallom erről-

arról. Leánykérés átlagban ötször

éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.

Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.

"Hugi, az éjszakából fölcipellek,

kikupállak és patyolatba viszlek,

magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd",

ígérném, hogyha a mélypince-szintnél

laktam volna valaha magasabban.

Törölve a vasárnap első negyede.

Hugival ázunk a Berlini téren.

Együtt lakom s együtt hálok vele:

a húgom pincérnő a mélypincében.

Hétfői vers 6.

John Donne:
A Szerelem Uzsorája

Minden óráért, mit meghagysz nekem,

Ó, szerelem

Uzsorás istene, végy húszat el,

Ha félig ősz lesz már e barna fej;

Addig legyen testem az úr, legyek,

Ki jár, pihen, lányt ejt meg, bír s feled;

Tavaly megunt nőt öleljek, miként

Új szerzeményt.

Kapjak vetélytársnak írt levelet,

S reggel legyek

Éji légyottra kész; a szobalányt

Hozzam fel a hölgynek mentség gyanánt;

A kéjbe se szeressek bele még;

Vadvirágok, udvari csemegék

A városi portékák közt könnyedén

Csapongjak én.

Jó vásár ez; ha vénkoromban űz

Szerelmi tűz,

Ha győzni vágysz, s búm, szégyenem talán,

Mit hőn kívánsz, majd akkor csapj le rám.

Akkor tombolj, szabd meg a szerelem

Tárgyát, fokát, s hogy vajon mit terem;

Kímélj hát; nőt, ki majd vénen szeret,

Elszenvedek.

(fordította: Kálnoky László)