Hétfői vers 13.

Robert Herrick: 

A venyige

Azt álmodtam éjjel, hogy testem

átváltozott: szőlőtő lettem,

rügyet neveltem, lombot, szárat,

s beleptem velük Lúciámat,

indáimmal combját és pöttöm

lábát is átöleltem többször,

majd sok mohó, de lágy kacsommal

hátulját is magához fontam,

koszorúnak sok zöldessárga

fürtöt aggattam homlokára,

míg úgy állt mellettem a drága

lány, mint venyigék közt mezítlen,

fiatal, ittas bacchus isten.

Csavarodó indákkal közben

kezét-lábát is megkötöztem,

hogy zsákmányommá lett a rablány

minden testrésze: s mikor aztán

levéllel fedtem ama részét,

mit másnak nem mutat a szépség,

kirázott a gyors kéj, s egyszerre

nem voltam többé puha, szende,

jámbor venyige: sokat akaró

vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.

(Faludy György fordítása )

Hétfői vers 12.

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Hétfői vers 11.

Kassák Lajos:

KÉT PONT KÖZÖTT

Megbeszéltük életünket

távolból szóltál

s a tenger hullámai felmutattak.

Emlékeim az ajtó résein

szűrődnek át

s a tükör gyűlölködik.

Milyen kimeríthetetlen

milyen betölthetetlen ez az idő.

Fejem felett

mintha egy galamb lebegne

vérrózsával a begyén

s te nem láthatsz engem.

A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek

az átlyuggatott házak

a széthányt papírrongyok

a halottak elkerülhetetlen árnyéka

a kutyák

amint patkányokra vadásztak

egy borbélycégér nyikorgása a szélben

egy megsebzett torony

keresztje a sárban.

Mozdulatlan állok ott

ahol éjféltájt elhagytál

ígérettel a szádon.

Miért zártad be az ajtót

amin kiosontál.

Hogyan nyújtsam át ajándékom

szívedet és a szívemet

amint egy párna ráncai közt

alszanak.

Hétfői vers 10.

Robert Browning:

Éjszakai találkozó

A szürke tenger, a fekete táj:

a hold, mint sárga, görbe kés:

s az álmukból riadó pici

hullámok tüzes gyűrűi,

mikor az öbölbe fordulok, és

csónakom a parton megáll.

Aztán egy mérföld sós homok:

három dűlőn túl a tanya:

ablak, kopogás, gyors sercegés,

kék gyufaláng, mely elenyész,

egy nő halk, boldog sikolya,

s két szív, mely egymáson dobog!

(Szabó Lőrinc fordítása)