Hétfői vers 44.

Weöres Sándor:

FÉRFIAK TÁNCA

Valaha, valaha

gyermekek voltunk.

Körülguggoltuk a tüzet,

hol kukorica pattogott.

Ágakon lógtunk fejjel lefelé.

Anyánkkal aludtunk.

Valaha, valaha

gonoszok voltunk.

Megrángattuk a cica farkát,

kihúztuk a bogarak lábát,

marokkal téptük a virágot.

Ma már csak akkor gyilkolunk, ha kell.

Valaha, valaha

tiszták voltunk.

És egy napon

tündért láttunk a hegy felett,

meztelen volt és nevetett

és két kitárt lába között

a Nap, a Nap emelkedett!

Lestük estig,

akkor szétszállt fekete köddé.

Mikor hazamentünk,

anyánk zokogott,

hogy nincs fia többé.

Forrás: Weöres Sándor legszebb versei 

Hétfői vers 43.

Bárdos Kinga:

EGYSZERŰ KÉPLET(T)

Keresed a sorsritmust

mit ismételten kóstolnál

bármit kóstál is.

Én is.

Tüzet minek szítsak

nincs fonal mit elveszítsek

csábít a csend de csak a hangzavar

mi vendégül lát

míg végül

feláldoz a gond oltárán.

Hiába is gondoltál rám

Mondd inkább: hallgass,

sose ásd ki mit már eltemettél.

Megtanultál elég tételt

hogy békében nyughass.

Lezárt dobozod

s rossz lemezeid

el ne kobozza

a Jelen oknyomozója

Hétfői vers 42.

William Shakespeare:

CARPE DIEM

Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?

Ó maradj és hallgasd! kedvesed

két hangnemben is dalol;

mért szaladsz, te szépek éke,

összefut a két út vége,

aki bölcs, az tudja jól.

Majd szeretsz? Én most szeretlek,

most vagy itt, hát most ölelj meg,

a jövő sötét világ.

Késlekedsz még? jőjj csak szépen,

most csókolj meg Százszorszépem,

gyorsan száll az ifjuság.

Hétfői vers 41.

Péli Gábor:

HEXACENTIMÉTEREK

(Részlet)

Casanova kimenői

Ólomcellám mélyén csorbul a vétel

nincs jel

szép alakodról nem küldesz MMS-t.

Nem pásztáz kamera

dús öleden elidőzve

Rengő combjaidon sem pásztáz tenyerem.

Felkel a nap

és csendbe tűnődik a rab a benti setétben

Most kit ölelhet az egyszeri asszony?