Hétfői vers 48.

Tőzsér Árpád:

SALAMON HALÁLA

Agy és öl osztoztak rajta

mag-ezred kiömlő csillagok

Holtában is ráng minden tagja

ágyéka fényt és éjt befog

Az urnájánál összesúgnak

előbb lett lám belőle por

mint ahogy sziklás földbe dugják

mint ahogy sírja sebként beforr

Szeretői gyászöltönyükben

érzik antik merevedésük –

Emlék-ágyék bokrában trillák

levágott férfifők hajában fésük

Hétfői vers 47.

László Krisztián:

EMLÉKNYALÁB

láttalak lent a folyóparton

az élet bögréjéből

ittad az időt

és a szádon megfagyott

a pillanat nedve

mikor belefeküdtél a bokorba

meztelenül

kiröppentek a madarak

ráfeküdtem a hasadra

te meg

homokot szórtál arcomra

Megjelent az ArtFALatok című antológiában 2001-ben a Plectrum kiadó gondozásában.

Hétfői vers 46.

Kiss Ottó:

A NAGYPAPA UGYANOLYAN

A nagypapa ugyanolyan, mint én,

csak sokkal magasabb,

és nemcsak értelmes dolgokról beszél,

hanem értelmetlenekről is.

Ebből lehet tudni, hogy ő már felnőtt.

Megjelent a Bárka folyóirat 2009/6. számában.

Hétfői vers 45.

Zirig Árpád:

FÉRFIBÁNAT

Már a nyár is messzire csángált,

megnövekszik a férfibánat.

Nyakamra nőtt a prémgallérja

a dohos szagú nagykabátnak.

Előttem elszürkül a világ,

a fájdalom velem araszol.

Ez a hallgatás újabb napja.

Ajtóm előtt gyűlölet csahol.

Hiába rakom rímet rímre,

úgy érzem, némulnak a szavak.

Csukott a száj, már nem kiáltó.

Fagyban az álmok elporlanak.

Hétfői vers 44.

Weöres Sándor:

FÉRFIAK TÁNCA

Valaha, valaha

gyermekek voltunk.

Körülguggoltuk a tüzet,

hol kukorica pattogott.

Ágakon lógtunk fejjel lefelé.

Anyánkkal aludtunk.

Valaha, valaha

gonoszok voltunk.

Megrángattuk a cica farkát,

kihúztuk a bogarak lábát,

marokkal téptük a virágot.

Ma már csak akkor gyilkolunk, ha kell.

Valaha, valaha

tiszták voltunk.

És egy napon

tündért láttunk a hegy felett,

meztelen volt és nevetett

és két kitárt lába között

a Nap, a Nap emelkedett!

Lestük estig,

akkor szétszállt fekete köddé.

Mikor hazamentünk,

anyánk zokogott,

hogy nincs fia többé.

Forrás: Weöres Sándor legszebb versei 

Hétfői vers 43.

Bárdos Kinga:

EGYSZERŰ KÉPLET(T)

Keresed a sorsritmust

mit ismételten kóstolnál

bármit kóstál is.

Én is.

Tüzet minek szítsak

nincs fonal mit elveszítsek

csábít a csend de csak a hangzavar

mi vendégül lát

míg végül

feláldoz a gond oltárán.

Hiába is gondoltál rám

Mondd inkább: hallgass,

sose ásd ki mit már eltemettél.

Megtanultál elég tételt

hogy békében nyughass.

Lezárt dobozod

s rossz lemezeid

el ne kobozza

a Jelen oknyomozója

Hétfői vers 42.

William Shakespeare:

CARPE DIEM

Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?

Ó maradj és hallgasd! kedvesed

két hangnemben is dalol;

mért szaladsz, te szépek éke,

összefut a két út vége,

aki bölcs, az tudja jól.

Majd szeretsz? Én most szeretlek,

most vagy itt, hát most ölelj meg,

a jövő sötét világ.

Késlekedsz még? jőjj csak szépen,

most csókolj meg Százszorszépem,

gyorsan száll az ifjuság.

Hétfői vers 41.

Péli Gábor:

HEXACENTIMÉTEREK

(Részlet)

Casanova kimenői

Ólomcellám mélyén csorbul a vétel

nincs jel

szép alakodról nem küldesz MMS-t.

Nem pásztáz kamera

dús öleden elidőzve

Rengő combjaidon sem pásztáz tenyerem.

Felkel a nap

és csendbe tűnődik a rab a benti setétben

Most kit ölelhet az egyszeri asszony?

Hétfői vers 40.

Vida Gergely:

CENTER

(rangadó után, a kocsmaudvaron)

Nyelvtanilag mondom neked, öregem,

hogy a -ben az helyrag, méghozzá

belső helyeket jelölt, belet, szivet, szart,

s akkor a mondá az úr kezdetben,

hogy lehet az benne idő, nincsen idő, öregem,

helymerev, te, különben ne higgyed,

hogy ezt én találtam ki, hogy rácsaptam a hasamra,

vagy szoptam a kisujjamból,

egy könyvbe volt benne, de tőlem még most is

benne lehet, ha az a hüje Lóci ki nem tépte,

úgyhogy a számból picsát én nem csi-

nálok, csinájjon más.

Forrás a szerző Sülttel hátrafelé c. kötete. Kalligram, Pozsony. 2004.

Hétfői vers 39.

Weöres Sándor:

BOLDOGSÁG

A férfi

Szeretem ernyős szemedet,

etető puha kezedet,

mellém simuló testedet,

csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,

Ott is majd téged szeretlek,

őszi záporral mosdatlak,

vadszőlő-lombbal csókollak.

A nő

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

Hétfői vers 38.

Janus Pannonius:

SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?

- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:

akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket

gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.

Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,

s mellyel az emberi faj újrateremti magát.

Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,

más-másfélékké tette az embereket.

Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,

s tette a másik lény lába közé e csomót.

Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,

és e csomó folyton visszakivánja helyét.

Hétfői vers 37.

MÉDARD DE SAINT-JUST:

Szerencsés hasonlat

Nemes lány előtt, szava estét 

Nem mérve, elejté egy illető

A szüzesség szót. Mire ő

Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?

Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:

Mihelyst farka nő, azonmód messze szál.

Hétfői vers 36.

GRESSY ZOLTÁN:

Szia, psziché

Szia te nagy, nagy, te

nagy szerelmes, valakibe

nagyon szerelmes egyetlen

szerelmesem, Psziché.

Furcsa a tenger, még

mindig, mindig, még mindig zúg,

rohamozgatja keményen

a lágy, tűrő partot.

Tegnap fáradt voltam,

odatámolyogtam hozzád,

kopogtam az ablakodon,

de esőnek hittél.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 6. szám, 2010. február 12.

Hétfői vers 35.

FABÓ KINGA:

Vörös hajszál, virtuális hárem

Vörös hajszálamat

 - írmagja se! - laza

mozdulattal félre

mit lökte?! söpörte!

gyógyfüveket vittem pedig

hogy a felesége szőke

isten bizony föl se

merült - bukta.

Hittem, beteg, csak hazudta.

Szégyenszemközt kullogok.

Háremekben első hölgy

 - várni hölgysorom -

elsöpröm mind; háremet

 - férjsoron én jár-kelek -

hajammal én fűz-fonok.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25.

Hétfői vers 34.

Pilinszky János:

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

Hétfői vers 33.

Bárdos Kinga:

ESÉLY

Az arany aránya nem irányelv,

nézd el, ha talányos a virágnyelv…

A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..

Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,

üveghegyen túlra készül túrabakanccsal

s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:

csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet

is végzetes baklövést követ el:

szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,

így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,

a Lét minimum filmszatíra:

csinos kis snittekre hasítva

bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.

Saját képed-re-formálhatod.

Hétfői vers 32.

Robert Burns:
Add meg a lány jussát...

Add meg a lány jussát, fiam,

öleld át jó keményen,

amit cserébe ád, fiam,

fél zsák arannyal ér fel.

Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,

ha fél, tapaszd be száját,

és húzd el jól, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

A lányt repítsd az ágyra fel,

az ajtót sarkad zárja el,

szólj rá, hogy combját vesse szét,

húzd fel szőrös kis kesztyűjét,

légy szenvedélyes, nem mulya,

ha ordít, fogd be száját,

s húzd el, fiam, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

Hétfői vers 31.

Parti Nagy Lajos:

Turbógrill

Egy délután, hogy nem volt térerő,

Tubicáné és Tubica kiültek 

a műfűre a szviming paul elé,

és hoppon maradásban részesültek.

Kitátották az ápolt csőrüket,

és tollászkodtak, sült emberre várva,

kék volt az ég, a Nokia süket,

szőke manöken szállt át épp Budára.

"Büdös kurvája, nézd hogy' illeget,

szolárium, oszt' félig nyers marad"

horkant a férfi s ráfelelt a nő:

"Bevezetjük a turbógrilleket,

és majd nézhetnek, ne krenkold magad,

ha mink leszünk itt minden térerő."

Forrás: Parti Nagy Lajos legszebb versei, AB-ART kiadó, Pozsony. 2005.

Hétfői vers 30.

Csehy Zoltán:

A Edgard Varèse-matt I.(részlet)

Akár a korall, úgy mozog a nő,

az előbűvölt, az orchidea ajkú homunculus,

aztán szétoszlik a delej, s magyar mércével

legalább Jókaiig párállik vissza.

Odanő vissza a körme is, a haja, a szeméremszőre,

a szaga. Nem tudom, ha csak szólni hagyom őt,

a zörejt, ha csak meg nyilvánulni a tömböt

a szaggatottságot gondosan kerülve, azt sugallva mégis,

nyilvánvaló, hogy nem vétek az alkímia

elemi szabályai ellen.

Hétfői vers 29.

Francois Villon:

NÉGYSOROS VERS,

melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Hétfői vers 28.

Pilinszky János:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban. 

Plakátmagányban ázó éjjelek. 

Égve hagytad a folyosón a villanyt. 

Ma ontják véremet.

Hétfői vers 27.

Hizsnyai Zoltán:

Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz (részlet)

"ne hagyj így kitéve magamnak kis veres

kezemben máris szédeleg a penna

behorpad homlokom a lábam visszeres

lágyékom delejes ágyékom gyehenna

írj felül csemegézd nyelvemről szavaim

engedd magadhoz szilaj szerenádom

himbáld meg kebleid derengő tavain

lögyböld szét szádon tölgyfa epedádon

ötvenedik mécsesem felbuzog forr a szó

ölemnél pedig kihunyt hét menóra

lelkemre mondom hogy ez lesz az utolsó

ó ciklámenben tobzódó szenyóra"

Részlet a költő 2010-ben a Kalligram kiadó gondozásában megjelent ÉNEK című kötetéből!

Hétfői vers 26.

Horváth Veronika:

leírni

az elbillenő függönyt

térdkalácsot

hajlatokat

pára

a

a

a

a

testünk ráncai a lepedőn

vetület, árnyék, pantomin

a szerelmet sosem

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 25.

Tóth László:

Egy kép alatt

Valamit halkan szól a zöld

és ráfelesel ó a kék

fecseg a sárga a piros

szép altján zeng a fekete

Egymásba tűnnek a testek

szertefolynak mind a formák

te sem vagy más csak szín szag íz

bőrödön az ujjam mégis

felsikolt

Forrás: Tóth László Ötödik Emelet c. kötete (1985, Madách)

Hétfői vers 24.

Z. Németh István:

Rózsa a sínen

Ha elfordulsz tőlem, olyan vagyok

mint egy rózsa a sínen.

Az éjszaka sötét mozdonya átrobog

rajtam, s megszagol a halál.

Ha távozol belőlem, egy hűtőgép

ajtaját csukod be magad után.

Számolom lélegzetem: mennyi még?

Ha elhagysz, tíznél tovább nem jutok.

Ha itt maradsz, a Föld levegője kevés.

Forrás: Z. Németh István Rózsa és rúzs című kötete (Nap Kiadó, 1992) 

Hétfői vers 23.

Boldog Betti Beatrix:

joint

torzhangjegyekgördülnekki

pórusaimbóltompáncsilingelnek

egydallamívkörbevesz

lomhánbénítónhintátformál

kottafejekbőlésringat

zöldvöröshullámokrafektet

füstkarikátfújbelőlem

egymegfeketedettfilterenát

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 22.

William Shakespeare:

Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér 

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon, 

részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)

Hétfői vers 21.

Ágai Ágnes:

Az asszony

Az asszony tartotta a házat:

pucolt a krumplit, 

lötykölte a tányért,

iskolába zargatta a gyerekeket, 

szívatta a port, 

teregette a fehérneműt.

A hivatalban félfogadáskor

feleket fogadott.

Otthon megkérdezte,

mi volt az iskolában.

Semmi, mondták.

Lecke? Oké, felelték.

Este hájat mosott, 

és a férfira nézett.

Az a neten szörfözött, 

később lehuppant az ágyra.

Eltesszük magunka

holnapra?, kérdezte.

Eltették.

Forrás: Élet és Irodalom, 2009. július. 24., 18. oldal

Hétfői vers 20.

Horváth Krisztina:

Üres

egy farmernadrág ül

a széken az íróasztalom

előtt. rajta a kedves,

barna-kék csíkor hosszúujjú

pulcsim. az ujja egy 

könyvet lapozgat.

ezt is tőled kaptam.

pillanatok, percek, órák,

ennyi marad nekem. meg

a nadrág és a pulcsi.

hosszúak a napok, hetek.

üres vagyok nélküled.

Forrás: Új forrás, 38. évfolyam, 2006. 7. szám, 26. oldal

Hétfői vers 19.

Party Nagy Lajos:

Dal 

járok az orgonaszagban

pereg rám bogár-zápor

fölöttem filléres szappan

olvad kéken világol

kezem tavaszom kékül

 ropog az esti kavics

tapossa ízleli s végül

eszi cipőm a nápolyit

a sétány végén már az ég

csillag merül el benne: szúnyog

kezemnek odasúgja még

"én most kihúnyok"

Hétfői vers 18.

Varga Virág:

Lakatlan költemény

Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,

nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,

parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,

a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,

csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,

elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,

nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,

mondanám "én" - utolsó vers-morzsámon rág,

vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,

ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,

amit én művelek, az nem beszélt beszéd,

ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.

Megjelent az Élet és Irodalom 2001. április 13-i számában 

Hétfői vers 17.

Soóky László:

Kiűzetés

A virradatból a tábortűz

emléke marad s egy befejezetlen

mozdulat szégyene.

Az asszony mégis a nap

vérébe ejti hajfonatát, 

hogy körülírhassa magát

templomokkal.

Aztán középre áll, várja

a harangkondulást, és az öléből

parazsat hint.

A csendből végül csend lesz, 

a legperverzebb magány

hálóját szövik az angyalok. 

Soóky László, Perverz ütközetek, 1989. Madách

Hétfői vers 16.

Juhász R. József:  Futnak a gepárdok

(25 éve láttam egy kísérleti filmet)

párhuzamosak voltak a vonalak                         

görbültek a terek

burkában legbelül időben utazó

kérdést feltenni!

hanghordozó izzószál

gyorsuló lélegzetű energiahuszár

isten ostoba holnap csattan rajtad

triptychon

tüsszentő

szpájki dzsonsz a Fontos vessző fegyveres eretnek vagy talán mindkettő

kockahas fejkendő ezreknek üteme közhasznú a faj múltban kutató

önkeze által sorsát romboló pimasz vezér kell neki is kapaszkodó mankó

gondolni merészet osztályozó kedves sírján nevető nem segíthetsz te

sem nem engedi egyszer középen

fényt fókuszt meleget

ossz

ossz

osssssssz

de ki vagyok én buzdítani kit kinek mivel

amott a háttérben

          nem a jobb oldalon

          nem sávos

          nem szivárvány

          nem balos

          bőre színe? szappanos

          hozzám közel nem álló

          nem rokon

futnak a gepárdok

                                mondom hogy futnak a gepárdok

Megjelent az Opus c. folyóirat 2009/1-es számában!

Hétfői vers 15.

Gyarmati Helga:

Vízparti emlék

Emlékszel? a sötét színű égbolt

ölünkbe hullt, mint egy gyerek.

árnyékom a testeden sötét folt,

ujjaimmal szeretkezek

a testeden, és oda nyúlok,

ahová nem nyúlhat akárki,

ez az emlék, azt hiszem, azért volt,

ne kelljen most másikat kitalálni.

Megjelent az Élet és Irodalom 2009. november 13-i számában

Hétfői vers 14.

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ:
KAMASZFIÚ ÉS AZ ASSZONY

A fiú fekszik, a nő melléje ül az ágyra:

oly jó a

beszélgetés

ölelkezés előtt, a szép szavak, miktől

az asszony

lelke felderül,

nem csak a szokványos birkózás és a monoton

izzadt

vajköpülés

két láb között, de a taknyos kölyök

elaludt már,

felkelthetetlenül.

Hétfői vers 13.

Robert Herrick: 

A venyige

Azt álmodtam éjjel, hogy testem

átváltozott: szőlőtő lettem,

rügyet neveltem, lombot, szárat,

s beleptem velük Lúciámat,

indáimmal combját és pöttöm

lábát is átöleltem többször,

majd sok mohó, de lágy kacsommal

hátulját is magához fontam,

koszorúnak sok zöldessárga

fürtöt aggattam homlokára,

míg úgy állt mellettem a drága

lány, mint venyigék közt mezítlen,

fiatal, ittas bacchus isten.

Csavarodó indákkal közben

kezét-lábát is megkötöztem,

hogy zsákmányommá lett a rablány

minden testrésze: s mikor aztán

levéllel fedtem ama részét,

mit másnak nem mutat a szépség,

kirázott a gyors kéj, s egyszerre

nem voltam többé puha, szende,

jámbor venyige: sokat akaró

vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.

(Faludy György fordítása )

Hétfői vers 12.

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Hétfői vers 11.

Kassák Lajos:

KÉT PONT KÖZÖTT

Megbeszéltük életünket

távolból szóltál

s a tenger hullámai felmutattak.

Emlékeim az ajtó résein

szűrődnek át

s a tükör gyűlölködik.

Milyen kimeríthetetlen

milyen betölthetetlen ez az idő.

Fejem felett

mintha egy galamb lebegne

vérrózsával a begyén

s te nem láthatsz engem.

A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek

az átlyuggatott házak

a széthányt papírrongyok

a halottak elkerülhetetlen árnyéka

a kutyák

amint patkányokra vadásztak

egy borbélycégér nyikorgása a szélben

egy megsebzett torony

keresztje a sárban.

Mozdulatlan állok ott

ahol éjféltájt elhagytál

ígérettel a szádon.

Miért zártad be az ajtót

amin kiosontál.

Hogyan nyújtsam át ajándékom

szívedet és a szívemet

amint egy párna ráncai közt

alszanak.

Hétfői vers 10.

Robert Browning:

Éjszakai találkozó

A szürke tenger, a fekete táj:

a hold, mint sárga, görbe kés:

s az álmukból riadó pici

hullámok tüzes gyűrűi,

mikor az öbölbe fordulok, és

csónakom a parton megáll.

Aztán egy mérföld sós homok:

három dűlőn túl a tanya:

ablak, kopogás, gyors sercegés,

kék gyufaláng, mely elenyész,

egy nő halk, boldog sikolya,

s két szív, mely egymáson dobog!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Hétfői vers 9.

Paul Verlaine:

Őszi chanson

Ösz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón.

S én csüggeteg,

halvány beteg,

míg éjfél

kong, csak sirok,

s elém a sok

tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!

hullni már eresszél!

Mint holt avart,

mit felkavart

a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

Hétfői vers 8.

LIU TEH-ZSEN:
HÁRFÁSLÁNNYAL A FOGADÓBAN

Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány

szeme lecsuklik. - "Fáradt vagyok" - suttogja -, "drágám."

Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy!

Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.

Hétfői vers 7.

Térey János:
A húgom pincérnő a mélypincében

A húgom pincérnő a mélypincében.

Szolgálólány: csütörtök délutántól

kifulladásig. Titok a rokonság.

A melegkonyha tája. Tömött bokszok

között síkos kövezetű sikátor.

Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.

Sokat késlekedik a barnasörrel.

Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja

nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,

nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.

Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.

Húgocskám légyfogó, hugi csalétek,

telthúsú, orsóforma combjai

köré vendégkör épült. Drága kincsem!

Hugi éjfélkor feslett, öregecske.

"Vállalkozó kedvű szöszi","olyan

jóféle", "nem rossz buksza", hallom erről-

arról. Leánykérés átlagban ötször

éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.

Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.

"Hugi, az éjszakából fölcipellek,

kikupállak és patyolatba viszlek,

magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd",

ígérném, hogyha a mélypince-szintnél

laktam volna valaha magasabban.

Törölve a vasárnap első negyede.

Hugival ázunk a Berlini téren.

Együtt lakom s együtt hálok vele:

a húgom pincérnő a mélypincében.

Hétfői vers 6.

John Donne:
A Szerelem Uzsorája

Minden óráért, mit meghagysz nekem,

Ó, szerelem

Uzsorás istene, végy húszat el,

Ha félig ősz lesz már e barna fej;

Addig legyen testem az úr, legyek,

Ki jár, pihen, lányt ejt meg, bír s feled;

Tavaly megunt nőt öleljek, miként

Új szerzeményt.

Kapjak vetélytársnak írt levelet,

S reggel legyek

Éji légyottra kész; a szobalányt

Hozzam fel a hölgynek mentség gyanánt;

A kéjbe se szeressek bele még;

Vadvirágok, udvari csemegék

A városi portékák közt könnyedén

Csapongjak én.

Jó vásár ez; ha vénkoromban űz

Szerelmi tűz,

Ha győzni vágysz, s búm, szégyenem talán,

Mit hőn kívánsz, majd akkor csapj le rám.

Akkor tombolj, szabd meg a szerelem

Tárgyát, fokát, s hogy vajon mit terem;

Kímélj hát; nőt, ki majd vénen szeret,

Elszenvedek.

(fordította: Kálnoky László)

Hétfői vers 5.

William Blake
A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

(Szabó Lőrinc fordítása)

Hétfői vers 4.

François Villon (Faludy György átköltésében)
KERÍTŐBALLADA VILLONRÓL ÉS KÖVÉR MARGOT-JÁRÓL

Persze: pukkadnak a párizsi polgárok,
mióta hírlik, hogy egy lánnyal járok, 
ki az utcáról tartja el magát. 
De a kis dögöt nagyon szeretem, 
ingét megvarrom, ágyát megvetem 
és megkefélem este a haját; 
bort hozok a kocsmából, a kútról vizet, 
s ha egy vendég jön, aki jól fizet: 
a hátsó ajtón diszkréten távozom, 
hogy a gavallérok és a tiszt urak, 
mint a mennyben, úgy érezzék maguk 
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Persze, gyakran beköszönt a nyomor.
Ilyenkor Margót látni sem tudom,
gyűlölöm, mint a kést, a vérem forr,
belérúgok és a haját húzom,
Józsefre s Máriára esküszöm,
hogy holnap reggelig agyonütöm,
ha nem lesz pénz - zálogházba teszem
ruháit és ha nincsen, mit egyem:
káromkodom, míg a gyomrom korog,
ő meg a szoba sarkában kuporog,
s ilyenkor napestig pofozkodunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Aztán egyszerre pénz áll a konyhára,
mert hirtelen nagy lett a forgalom,
vagy én találkoztam a Bac utcában,
avagy a Montmartre-i domboldalon
egy bitanggal, ki meglógott a cehhel...
S kövér Margóm akkor megint a régi,
combomra csap és arcunk felderül,
lefekszünk, s én egy dalt trillázok néki,
ahogy ez a legjobb férfinak
száz évben is csak egyszer sikerül.
És aztán másnap estig horkolunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

AJÁNLÁS:

Kik ezeket a sorokat olvassátok,
gavallérok, urak és kapitányok,
jegyezzétek meg: ha egy lányt kívántok,
ki az ágyban mindenre kapható,
szolgálatotokra készen, itt vagyunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Hétfői vers 3.

Pilinszky János
Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam, 
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,

mint halottját az itthagyott.

Hétfői vers 2.

Csillag Tamás
Rózsaroncsok a hóban

Pulóveremben női illat, rózsaroncsok a hóban:
ma valahogy megközelíthetőbb az égbolt.
…ma valahogy nem tudom szégyellni magam.
Hetek óta meztelen utakra vágyom,
végső nyolcast repülő, májusi darazsakra,
de bármerre nézek, csak hó, csak ez a hálátlan,
megszokható hóesés.

Most kellene kiabálnom! Most kellene
túlkiabálni az autók gyulladt torokhangjait,
számon egy megszerethető nő nevével,
számon megtalált életemmel

én már nem tudok többet mondani neked.
Most ne hagyj egyedül.

Megjelent a Bárka 2014/2-es számában.

Hétfői vers 1.

Radnóti Miklós
Razglednica 4.

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

Kedves látogató!!!

Légy üdvözölve az oldalamon. A tervek szerint a következő hónap - azaz 2016. február - elejétől minden hétfőn egy-egy verssel örvendeztetem majd meg az idelátogatót. Igyekszem majd mindenkinek megfelelni, holott tudom, ez rendkívül nehéz feladat. Remélem, a tartalom elnyeri majd a tetszésedet és visszatérsz minden hétfőn.