Hétfői vers 18.

Varga Virág:

Lakatlan költemény

Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,

nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,

parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,

a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,

csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,

elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,

nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,

mondanám "én" - utolsó vers-morzsámon rág,

vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,

ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,

amit én művelek, az nem beszélt beszéd,

ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.

Megjelent az Élet és Irodalom 2001. április 13-i számában 

Hétfői vers 17.

Soóky László:

Kiűzetés

A virradatból a tábortűz

emléke marad s egy befejezetlen

mozdulat szégyene.

Az asszony mégis a nap

vérébe ejti hajfonatát, 

hogy körülírhassa magát

templomokkal.

Aztán középre áll, várja

a harangkondulást, és az öléből

parazsat hint.

A csendből végül csend lesz, 

a legperverzebb magány

hálóját szövik az angyalok. 

Soóky László, Perverz ütközetek, 1989. Madách

Hétfői vers 16.

Juhász R. József:  Futnak a gepárdok

(25 éve láttam egy kísérleti filmet)

párhuzamosak voltak a vonalak                         

görbültek a terek

burkában legbelül időben utazó

kérdést feltenni!

hanghordozó izzószál

gyorsuló lélegzetű energiahuszár

isten ostoba holnap csattan rajtad

triptychon

tüsszentő

szpájki dzsonsz a Fontos vessző fegyveres eretnek vagy talán mindkettő

kockahas fejkendő ezreknek üteme közhasznú a faj múltban kutató

önkeze által sorsát romboló pimasz vezér kell neki is kapaszkodó mankó

gondolni merészet osztályozó kedves sírján nevető nem segíthetsz te

sem nem engedi egyszer középen

fényt fókuszt meleget

ossz

ossz

osssssssz

de ki vagyok én buzdítani kit kinek mivel

amott a háttérben

          nem a jobb oldalon

          nem sávos

          nem szivárvány

          nem balos

          bőre színe? szappanos

          hozzám közel nem álló

          nem rokon

futnak a gepárdok

                                mondom hogy futnak a gepárdok

Megjelent az Opus c. folyóirat 2009/1-es számában!

Hétfői vers 15.

Gyarmati Helga:

Vízparti emlék

Emlékszel? a sötét színű égbolt

ölünkbe hullt, mint egy gyerek.

árnyékom a testeden sötét folt,

ujjaimmal szeretkezek

a testeden, és oda nyúlok,

ahová nem nyúlhat akárki,

ez az emlék, azt hiszem, azért volt,

ne kelljen most másikat kitalálni.

Megjelent az Élet és Irodalom 2009. november 13-i számában

Hétfői vers 14.

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ:
KAMASZFIÚ ÉS AZ ASSZONY

A fiú fekszik, a nő melléje ül az ágyra:

oly jó a

beszélgetés

ölelkezés előtt, a szép szavak, miktől

az asszony

lelke felderül,

nem csak a szokványos birkózás és a monoton

izzadt

vajköpülés

két láb között, de a taknyos kölyök

elaludt már,

felkelthetetlenül.