Hétfői vers: Shakespeare

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Shakespeare. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 14., hétfő

Úrnőm, merre jársz, nyomod veszett?

Ó maradj és hallgasd! kedvesed

két hangnemben is dalol;

mért szaladsz, te szépek éke,

összefut a két út vége,

aki bölcs, az tudja jól.

Majd szeretsz? Én most szeretlek,

most vagy itt, hát most ölelj meg,

a jövő sötét világ.

Késlekedsz még? jőjj csak szépen,

most csókolj meg Százszorszépem,

gyorsan száll az ifjuság.

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)