Hétfői vers 18.

Varga Virág:

Lakatlan költemény

Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,

nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,

parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,

a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,

csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,

elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,

nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,

mondanám "én" - utolsó vers-morzsámon rág,

vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,

ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,

amit én művelek, az nem beszélt beszéd,

ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.

Megjelent az Élet és Irodalom 2001. április 13-i számában 

Hétfői vers 17.

Soóky László:

Kiűzetés

A virradatból a tábortűz

emléke marad s egy befejezetlen

mozdulat szégyene.

Az asszony mégis a nap

vérébe ejti hajfonatát, 

hogy körülírhassa magát

templomokkal.

Aztán középre áll, várja

a harangkondulást, és az öléből

parazsat hint.

A csendből végül csend lesz, 

a legperverzebb magány

hálóját szövik az angyalok. 

Soóky László, Perverz ütközetek, 1989. Madách

Hétfői vers 16.

Juhász R. József:  Futnak a gepárdok

(25 éve láttam egy kísérleti filmet)

párhuzamosak voltak a vonalak                         

görbültek a terek

burkában legbelül időben utazó

kérdést feltenni!

hanghordozó izzószál

gyorsuló lélegzetű energiahuszár

isten ostoba holnap csattan rajtad

triptychon

tüsszentő

szpájki dzsonsz a Fontos vessző fegyveres eretnek vagy talán mindkettő

kockahas fejkendő ezreknek üteme közhasznú a faj múltban kutató

önkeze által sorsát romboló pimasz vezér kell neki is kapaszkodó mankó

gondolni merészet osztályozó kedves sírján nevető nem segíthetsz te

sem nem engedi egyszer középen

fényt fókuszt meleget

ossz

ossz

osssssssz

de ki vagyok én buzdítani kit kinek mivel

amott a háttérben

          nem a jobb oldalon

          nem sávos

          nem szivárvány

          nem balos

          bőre színe? szappanos

          hozzám közel nem álló

          nem rokon

futnak a gepárdok

                                mondom hogy futnak a gepárdok

Megjelent az Opus c. folyóirat 2009/1-es számában!

Hétfői vers 15.

Gyarmati Helga:

Vízparti emlék

Emlékszel? a sötét színű égbolt

ölünkbe hullt, mint egy gyerek.

árnyékom a testeden sötét folt,

ujjaimmal szeretkezek

a testeden, és oda nyúlok,

ahová nem nyúlhat akárki,

ez az emlék, azt hiszem, azért volt,

ne kelljen most másikat kitalálni.

Megjelent az Élet és Irodalom 2009. november 13-i számában

Hétfői vers 14.

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ:
KAMASZFIÚ ÉS AZ ASSZONY

A fiú fekszik, a nő melléje ül az ágyra:

oly jó a

beszélgetés

ölelkezés előtt, a szép szavak, miktől

az asszony

lelke felderül,

nem csak a szokványos birkózás és a monoton

izzadt

vajköpülés

két láb között, de a taknyos kölyök

elaludt már,

felkelthetetlenül.

Hétfői vers 13.

Robert Herrick: 

A venyige

Azt álmodtam éjjel, hogy testem

átváltozott: szőlőtő lettem,

rügyet neveltem, lombot, szárat,

s beleptem velük Lúciámat,

indáimmal combját és pöttöm

lábát is átöleltem többször,

majd sok mohó, de lágy kacsommal

hátulját is magához fontam,

koszorúnak sok zöldessárga

fürtöt aggattam homlokára,

míg úgy állt mellettem a drága

lány, mint venyigék közt mezítlen,

fiatal, ittas bacchus isten.

Csavarodó indákkal közben

kezét-lábát is megkötöztem,

hogy zsákmányommá lett a rablány

minden testrésze: s mikor aztán

levéllel fedtem ama részét,

mit másnak nem mutat a szépség,

kirázott a gyors kéj, s egyszerre

nem voltam többé puha, szende,

jámbor venyige: sokat akaró

vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.

(Faludy György fordítása )

Hétfői vers 12.

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Hétfői vers 11.

Kassák Lajos:

KÉT PONT KÖZÖTT

Megbeszéltük életünket

távolból szóltál

s a tenger hullámai felmutattak.

Emlékeim az ajtó résein

szűrődnek át

s a tükör gyűlölködik.

Milyen kimeríthetetlen

milyen betölthetetlen ez az idő.

Fejem felett

mintha egy galamb lebegne

vérrózsával a begyén

s te nem láthatsz engem.

A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek

az átlyuggatott házak

a széthányt papírrongyok

a halottak elkerülhetetlen árnyéka

a kutyák

amint patkányokra vadásztak

egy borbélycégér nyikorgása a szélben

egy megsebzett torony

keresztje a sárban.

Mozdulatlan állok ott

ahol éjféltájt elhagytál

ígérettel a szádon.

Miért zártad be az ajtót

amin kiosontál.

Hogyan nyújtsam át ajándékom

szívedet és a szívemet

amint egy párna ráncai közt

alszanak.

Hétfői vers 10.

Robert Browning:

Éjszakai találkozó

A szürke tenger, a fekete táj:

a hold, mint sárga, görbe kés:

s az álmukból riadó pici

hullámok tüzes gyűrűi,

mikor az öbölbe fordulok, és

csónakom a parton megáll.

Aztán egy mérföld sós homok:

három dűlőn túl a tanya:

ablak, kopogás, gyors sercegés,

kék gyufaláng, mely elenyész,

egy nő halk, boldog sikolya,

s két szív, mely egymáson dobog!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Hétfői vers 9.

Paul Verlaine:

Őszi chanson

Ösz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón.

S én csüggeteg,

halvány beteg,

míg éjfél

kong, csak sirok,

s elém a sok

tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!

hullni már eresszél!

Mint holt avart,

mit felkavart

a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

Hétfői vers 8.

LIU TEH-ZSEN:
HÁRFÁSLÁNNYAL A FOGADÓBAN

Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány

szeme lecsuklik. - "Fáradt vagyok" - suttogja -, "drágám."

Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy!

Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.

Hétfői vers 7.

Térey János:
A húgom pincérnő a mélypincében

A húgom pincérnő a mélypincében.

Szolgálólány: csütörtök délutántól

kifulladásig. Titok a rokonság.

A melegkonyha tája. Tömött bokszok

között síkos kövezetű sikátor.

Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.

Sokat késlekedik a barnasörrel.

Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja

nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,

nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.

Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.

Húgocskám légyfogó, hugi csalétek,

telthúsú, orsóforma combjai

köré vendégkör épült. Drága kincsem!

Hugi éjfélkor feslett, öregecske.

"Vállalkozó kedvű szöszi","olyan

jóféle", "nem rossz buksza", hallom erről-

arról. Leánykérés átlagban ötször

éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.

Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.

"Hugi, az éjszakából fölcipellek,

kikupállak és patyolatba viszlek,

magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd",

ígérném, hogyha a mélypince-szintnél

laktam volna valaha magasabban.

Törölve a vasárnap első negyede.

Hugival ázunk a Berlini téren.

Együtt lakom s együtt hálok vele:

a húgom pincérnő a mélypincében.

Hétfői vers 6.

John Donne:
A Szerelem Uzsorája

Minden óráért, mit meghagysz nekem,

Ó, szerelem

Uzsorás istene, végy húszat el,

Ha félig ősz lesz már e barna fej;

Addig legyen testem az úr, legyek,

Ki jár, pihen, lányt ejt meg, bír s feled;

Tavaly megunt nőt öleljek, miként

Új szerzeményt.

Kapjak vetélytársnak írt levelet,

S reggel legyek

Éji légyottra kész; a szobalányt

Hozzam fel a hölgynek mentség gyanánt;

A kéjbe se szeressek bele még;

Vadvirágok, udvari csemegék

A városi portékák közt könnyedén

Csapongjak én.

Jó vásár ez; ha vénkoromban űz

Szerelmi tűz,

Ha győzni vágysz, s búm, szégyenem talán,

Mit hőn kívánsz, majd akkor csapj le rám.

Akkor tombolj, szabd meg a szerelem

Tárgyát, fokát, s hogy vajon mit terem;

Kímélj hát; nőt, ki majd vénen szeret,

Elszenvedek.

(fordította: Kálnoky László)

Hétfői vers 5.

William Blake
A TIGRIS

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

Milyen katlan, mily egek
Mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
Aki e tűzhöz nyúlni mert?

Milyen váll és mily müvész
Fonta szíved izmait? És
Mikor elsőt vert szived,
Milyen kar s láb bírt veled?

Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
Törte gyilkos terrorod?

S amikor befejezett,
Mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád?

(Szabó Lőrinc fordítása)

Hétfői vers 4.

François Villon (Faludy György átköltésében)
KERÍTŐBALLADA VILLONRÓL ÉS KÖVÉR MARGOT-JÁRÓL

Persze: pukkadnak a párizsi polgárok,
mióta hírlik, hogy egy lánnyal járok, 
ki az utcáról tartja el magát. 
De a kis dögöt nagyon szeretem, 
ingét megvarrom, ágyát megvetem 
és megkefélem este a haját; 
bort hozok a kocsmából, a kútról vizet, 
s ha egy vendég jön, aki jól fizet: 
a hátsó ajtón diszkréten távozom, 
hogy a gavallérok és a tiszt urak, 
mint a mennyben, úgy érezzék maguk 
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Persze, gyakran beköszönt a nyomor.
Ilyenkor Margót látni sem tudom,
gyűlölöm, mint a kést, a vérem forr,
belérúgok és a haját húzom,
Józsefre s Máriára esküszöm,
hogy holnap reggelig agyonütöm,
ha nem lesz pénz - zálogházba teszem
ruháit és ha nincsen, mit egyem:
káromkodom, míg a gyomrom korog,
ő meg a szoba sarkában kuporog,
s ilyenkor napestig pofozkodunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Aztán egyszerre pénz áll a konyhára,
mert hirtelen nagy lett a forgalom,
vagy én találkoztam a Bac utcában,
avagy a Montmartre-i domboldalon
egy bitanggal, ki meglógott a cehhel...
S kövér Margóm akkor megint a régi,
combomra csap és arcunk felderül,
lefekszünk, s én egy dalt trillázok néki,
ahogy ez a legjobb férfinak
száz évben is csak egyszer sikerül.
És aztán másnap estig horkolunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

AJÁNLÁS:

Kik ezeket a sorokat olvassátok,
gavallérok, urak és kapitányok,
jegyezzétek meg: ha egy lányt kívántok,
ki az ágyban mindenre kapható,
szolgálatotokra készen, itt vagyunk
a bordélyházban, hol ketten lakunk.

Hétfői vers 3.

Pilinszky János
Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam, 
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,

mint halottját az itthagyott.

Hétfői vers 2.

Csillag Tamás
Rózsaroncsok a hóban

Pulóveremben női illat, rózsaroncsok a hóban:
ma valahogy megközelíthetőbb az égbolt.
…ma valahogy nem tudom szégyellni magam.
Hetek óta meztelen utakra vágyom,
végső nyolcast repülő, májusi darazsakra,
de bármerre nézek, csak hó, csak ez a hálátlan,
megszokható hóesés.

Most kellene kiabálnom! Most kellene
túlkiabálni az autók gyulladt torokhangjait,
számon egy megszerethető nő nevével,
számon megtalált életemmel

én már nem tudok többet mondani neked.
Most ne hagyj egyedül.

Megjelent a Bárka 2014/2-es számában.

Hétfői vers 1.

Radnóti Miklós
Razglednica 4.

Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.

Kedves látogató!!!

Légy üdvözölve az oldalamon. A tervek szerint a következő hónap - azaz 2016. február - elejétől minden hétfőn egy-egy verssel örvendeztetem majd meg az idelátogatót. Igyekszem majd mindenkinek megfelelni, holott tudom, ez rendkívül nehéz feladat. Remélem, a tartalom elnyeri majd a tetszésedet és visszatérsz minden hétfőn.