Hétfői vers 30.

Csehy Zoltán:

A Edgard Varèse-matt I.(részlet)

Akár a korall, úgy mozog a nő,

az előbűvölt, az orchidea ajkú homunculus,

aztán szétoszlik a delej, s magyar mércével

legalább Jókaiig párállik vissza.

Odanő vissza a körme is, a haja, a szeméremszőre,

a szaga. Nem tudom, ha csak szólni hagyom őt,

a zörejt, ha csak meg nyilvánulni a tömböt

a szaggatottságot gondosan kerülve, azt sugallva mégis,

nyilvánvaló, hogy nem vétek az alkímia

elemi szabályai ellen.

Hétfői vers 29.

Francois Villon:

NÉGYSOROS VERS,

melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Hétfői vers 28.

Pilinszky János:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban. 

Plakátmagányban ázó éjjelek. 

Égve hagytad a folyosón a villanyt. 

Ma ontják véremet.

Hétfői vers 27.

Hizsnyai Zoltán:

Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz (részlet)

"ne hagyj így kitéve magamnak kis veres

kezemben máris szédeleg a penna

behorpad homlokom a lábam visszeres

lágyékom delejes ágyékom gyehenna

írj felül csemegézd nyelvemről szavaim

engedd magadhoz szilaj szerenádom

himbáld meg kebleid derengő tavain

lögyböld szét szádon tölgyfa epedádon

ötvenedik mécsesem felbuzog forr a szó

ölemnél pedig kihunyt hét menóra

lelkemre mondom hogy ez lesz az utolsó

ó ciklámenben tobzódó szenyóra"

Részlet a költő 2010-ben a Kalligram kiadó gondozásában megjelent ÉNEK című kötetéből!

Hétfői vers 26.

Horváth Veronika:

leírni

az elbillenő függönyt

térdkalácsot

hajlatokat

pára

a

a

a

a

testünk ráncai a lepedőn

vetület, árnyék, pantomin

a szerelmet sosem

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 25.

Tóth László:

Egy kép alatt

Valamit halkan szól a zöld

és ráfelesel ó a kék

fecseg a sárga a piros

szép altján zeng a fekete

Egymásba tűnnek a testek

szertefolynak mind a formák

te sem vagy más csak szín szag íz

bőrödön az ujjam mégis

felsikolt

Forrás: Tóth László Ötödik Emelet c. kötete (1985, Madách)

Hétfői vers 24.

Z. Németh István:

Rózsa a sínen

Ha elfordulsz tőlem, olyan vagyok

mint egy rózsa a sínen.

Az éjszaka sötét mozdonya átrobog

rajtam, s megszagol a halál.

Ha távozol belőlem, egy hűtőgép

ajtaját csukod be magad után.

Számolom lélegzetem: mennyi még?

Ha elhagysz, tíznél tovább nem jutok.

Ha itt maradsz, a Föld levegője kevés.

Forrás: Z. Németh István Rózsa és rúzs című kötete (Nap Kiadó, 1992) 

Hétfői vers 23.

Boldog Betti Beatrix:

joint

torzhangjegyekgördülnekki

pórusaimbóltompáncsilingelnek

egydallamívkörbevesz

lomhánbénítónhintátformál

kottafejekbőlésringat

zöldvöröshullámokrafektet

füstkarikátfújbelőlem

egymegfeketedettfilterenát

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 22.

William Shakespeare:

Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér 

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon, 

részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)

Hétfői vers 21.

Ágai Ágnes:

Az asszony

Az asszony tartotta a házat:

pucolt a krumplit, 

lötykölte a tányért,

iskolába zargatta a gyerekeket, 

szívatta a port, 

teregette a fehérneműt.

A hivatalban félfogadáskor

feleket fogadott.

Otthon megkérdezte,

mi volt az iskolában.

Semmi, mondták.

Lecke? Oké, felelték.

Este hájat mosott, 

és a férfira nézett.

Az a neten szörfözött, 

később lehuppant az ágyra.

Eltesszük magunka

holnapra?, kérdezte.

Eltették.

Forrás: Élet és Irodalom, 2009. július. 24., 18. oldal

Hétfői vers 20.

Horváth Krisztina:

Üres

egy farmernadrág ül

a széken az íróasztalom

előtt. rajta a kedves,

barna-kék csíkor hosszúujjú

pulcsim. az ujja egy 

könyvet lapozgat.

ezt is tőled kaptam.

pillanatok, percek, órák,

ennyi marad nekem. meg

a nadrág és a pulcsi.

hosszúak a napok, hetek.

üres vagyok nélküled.

Forrás: Új forrás, 38. évfolyam, 2006. 7. szám, 26. oldal

Hétfői vers 19.

Party Nagy Lajos:

Dal 

járok az orgonaszagban

pereg rám bogár-zápor

fölöttem filléres szappan

olvad kéken világol

kezem tavaszom kékül

 ropog az esti kavics

tapossa ízleli s végül

eszi cipőm a nápolyit

a sétány végén már az ég

csillag merül el benne: szúnyog

kezemnek odasúgja még

"én most kihúnyok"

Hétfői vers 18.

Varga Virág:

Lakatlan költemény

Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,

nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,

parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,

a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,

csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,

elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,

nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,

mondanám "én" - utolsó vers-morzsámon rág,

vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,

ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,

amit én művelek, az nem beszélt beszéd,

ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.

Megjelent az Élet és Irodalom 2001. április 13-i számában 

Hétfői vers 17.

Soóky László:

Kiűzetés

A virradatból a tábortűz

emléke marad s egy befejezetlen

mozdulat szégyene.

Az asszony mégis a nap

vérébe ejti hajfonatát, 

hogy körülírhassa magát

templomokkal.

Aztán középre áll, várja

a harangkondulást, és az öléből

parazsat hint.

A csendből végül csend lesz, 

a legperverzebb magány

hálóját szövik az angyalok. 

Soóky László, Perverz ütközetek, 1989. Madách

Hétfői vers 16.

Juhász R. József:  Futnak a gepárdok

(25 éve láttam egy kísérleti filmet)

párhuzamosak voltak a vonalak                         

görbültek a terek

burkában legbelül időben utazó

kérdést feltenni!

hanghordozó izzószál

gyorsuló lélegzetű energiahuszár

isten ostoba holnap csattan rajtad

triptychon

tüsszentő

szpájki dzsonsz a Fontos vessző fegyveres eretnek vagy talán mindkettő

kockahas fejkendő ezreknek üteme közhasznú a faj múltban kutató

önkeze által sorsát romboló pimasz vezér kell neki is kapaszkodó mankó

gondolni merészet osztályozó kedves sírján nevető nem segíthetsz te

sem nem engedi egyszer középen

fényt fókuszt meleget

ossz

ossz

osssssssz

de ki vagyok én buzdítani kit kinek mivel

amott a háttérben

          nem a jobb oldalon

          nem sávos

          nem szivárvány

          nem balos

          bőre színe? szappanos

          hozzám közel nem álló

          nem rokon

futnak a gepárdok

                                mondom hogy futnak a gepárdok

Megjelent az Opus c. folyóirat 2009/1-es számában!

Hétfői vers 15.

Gyarmati Helga:

Vízparti emlék

Emlékszel? a sötét színű égbolt

ölünkbe hullt, mint egy gyerek.

árnyékom a testeden sötét folt,

ujjaimmal szeretkezek

a testeden, és oda nyúlok,

ahová nem nyúlhat akárki,

ez az emlék, azt hiszem, azért volt,

ne kelljen most másikat kitalálni.

Megjelent az Élet és Irodalom 2009. november 13-i számában

Hétfői vers 14.

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ:
KAMASZFIÚ ÉS AZ ASSZONY

A fiú fekszik, a nő melléje ül az ágyra:

oly jó a

beszélgetés

ölelkezés előtt, a szép szavak, miktől

az asszony

lelke felderül,

nem csak a szokványos birkózás és a monoton

izzadt

vajköpülés

két láb között, de a taknyos kölyök

elaludt már,

felkelthetetlenül.

Hétfői vers 13.

Robert Herrick: 

A venyige

Azt álmodtam éjjel, hogy testem

átváltozott: szőlőtő lettem,

rügyet neveltem, lombot, szárat,

s beleptem velük Lúciámat,

indáimmal combját és pöttöm

lábát is átöleltem többször,

majd sok mohó, de lágy kacsommal

hátulját is magához fontam,

koszorúnak sok zöldessárga

fürtöt aggattam homlokára,

míg úgy állt mellettem a drága

lány, mint venyigék közt mezítlen,

fiatal, ittas bacchus isten.

Csavarodó indákkal közben

kezét-lábát is megkötöztem,

hogy zsákmányommá lett a rablány

minden testrésze: s mikor aztán

levéllel fedtem ama részét,

mit másnak nem mutat a szépség,

kirázott a gyors kéj, s egyszerre

nem voltam többé puha, szende,

jámbor venyige: sokat akaró

vesszőm felállt, mint a szőlőkaró.

(Faludy György fordítása )

Hétfői vers 12.

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.

Hétfői vers 11.

Kassák Lajos:

KÉT PONT KÖZÖTT

Megbeszéltük életünket

távolból szóltál

s a tenger hullámai felmutattak.

Emlékeim az ajtó résein

szűrődnek át

s a tükör gyűlölködik.

Milyen kimeríthetetlen

milyen betölthetetlen ez az idő.

Fejem felett

mintha egy galamb lebegne

vérrózsával a begyén

s te nem láthatsz engem.

A tegnap és a tegnapelőtt oka mindennek

az átlyuggatott házak

a széthányt papírrongyok

a halottak elkerülhetetlen árnyéka

a kutyák

amint patkányokra vadásztak

egy borbélycégér nyikorgása a szélben

egy megsebzett torony

keresztje a sárban.

Mozdulatlan állok ott

ahol éjféltájt elhagytál

ígérettel a szádon.

Miért zártad be az ajtót

amin kiosontál.

Hogyan nyújtsam át ajándékom

szívedet és a szívemet

amint egy párna ráncai közt

alszanak.

Hétfői vers 10.

Robert Browning:

Éjszakai találkozó

A szürke tenger, a fekete táj:

a hold, mint sárga, görbe kés:

s az álmukból riadó pici

hullámok tüzes gyűrűi,

mikor az öbölbe fordulok, és

csónakom a parton megáll.

Aztán egy mérföld sós homok:

három dűlőn túl a tanya:

ablak, kopogás, gyors sercegés,

kék gyufaláng, mely elenyész,

egy nő halk, boldog sikolya,

s két szív, mely egymáson dobog!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Hétfői vers 9.

Paul Verlaine:

Őszi chanson

Ösz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon,

s ont monoton

bút konokon

és fájón.

S én csüggeteg,

halvány beteg,

míg éjfél

kong, csak sirok,

s elém a sok

tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!

hullni már eresszél!

Mint holt avart,

mit felkavart

a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)

Hétfői vers 8.

LIU TEH-ZSEN:
HÁRFÁSLÁNNYAL A FOGADÓBAN

Dereng már. Őszi eső kopogtat. A hárfáslány

szeme lecsuklik. - "Fáradt vagyok" - suttogja -, "drágám."

Itt piheg most mellettem. Oly forró a párnás ágy!

Dunyhánk alatt szelíden pengetem hárfácskáját.

Hétfői vers 7.

Térey János:
A húgom pincérnő a mélypincében

A húgom pincérnő a mélypincében.

Szolgálólány: csütörtök délutántól

kifulladásig. Titok a rokonság.

A melegkonyha tája. Tömött bokszok

között síkos kövezetű sikátor.

Hétvégi műszak. Utcalány a húgom.

Sokat késlekedik a barnasörrel.

Lecsapja korsóm, félrenéz: a bátyja

nímand. Kurtakocsmákban alapozgat,

nótázni bezzeg ide tér be. Botrány.

Belső-Terézváros, hétvégi forrpont.

Húgocskám légyfogó, hugi csalétek,

telthúsú, orsóforma combjai

köré vendégkör épült. Drága kincsem!

Hugi éjfélkor feslett, öregecske.

"Vállalkozó kedvű szöszi","olyan

jóféle", "nem rossz buksza", hallom erről-

arról. Leánykérés átlagban ötször

éjszakánként, s tucat piszok ajánlat.

Kosarat oszt, korsókat gyűjt a húgom.

"Hugi, az éjszakából fölcipellek,

kikupállak és patyolatba viszlek,

magasabb polcra teszlek egyszer, meglásd",

ígérném, hogyha a mélypince-szintnél

laktam volna valaha magasabban.

Törölve a vasárnap első negyede.

Hugival ázunk a Berlini téren.

Együtt lakom s együtt hálok vele:

a húgom pincérnő a mélypincében.

Hétfői vers 6.

John Donne:
A Szerelem Uzsorája

Minden óráért, mit meghagysz nekem,

Ó, szerelem

Uzsorás istene, végy húszat el,

Ha félig ősz lesz már e barna fej;

Addig legyen testem az úr, legyek,

Ki jár, pihen, lányt ejt meg, bír s feled;

Tavaly megunt nőt öleljek, miként

Új szerzeményt.

Kapjak vetélytársnak írt levelet,

S reggel legyek

Éji légyottra kész; a szobalányt

Hozzam fel a hölgynek mentség gyanánt;

A kéjbe se szeressek bele még;

Vadvirágok, udvari csemegék

A városi portékák közt könnyedén

Csapongjak én.

Jó vásár ez; ha vénkoromban űz

Szerelmi tűz,

Ha győzni vágysz, s búm, szégyenem talán,

Mit hőn kívánsz, majd akkor csapj le rám.

Akkor tombolj, szabd meg a szerelem

Tárgyát, fokát, s hogy vajon mit terem;

Kímélj hát; nőt, ki majd vénen szeret,

Elszenvedek.

(fordította: Kálnoky László)