Hétfői vers 38.

Janus Pannonius:

SÚLYOS ÉS KELLEMETLEN KÉRDÉS

Mért áhítja a fütykös a puncit, a punci a fütyköst?

- ennek a jámbor nép így magyarázza okát:

akkortájt, amikor Prometheus ős-szüleinket

gyúrta agyagból, még egyfele járt a keze.

Nem formált testrészt, melytől szétválik a két nem,

s mellyel az emberi faj újrateremti magát.

Majd azután később, hogy a természet legyen úrrá,

más-másfélékké tette az embereket.

Úgy, hogy emennek öléből egy keveset kiszakított,

s tette a másik lény lába közé e csomót.

Most ama vájat folyton kergeti ezt a csomócskát,

és e csomó folyton visszakivánja helyét.

Hétfői vers 37.

MÉDARD DE SAINT-JUST:

Szerencsés hasonlat

Nemes lány előtt, szava estét 

Nem mérve, elejté egy illető

A szüzesség szót. Mire ő

Megkérdi máris: Mi az, hogy szüzesség?

Az, szép gyermekem? - szólék. - Kismadár:

Mihelyst farka nő, azonmód messze szál.

Hétfői vers 36.

GRESSY ZOLTÁN:

Szia, psziché

Szia te nagy, nagy, te

nagy szerelmes, valakibe

nagyon szerelmes egyetlen

szerelmesem, Psziché.

Furcsa a tenger, még

mindig, mindig, még mindig zúg,

rohamozgatja keményen

a lágy, tűrő partot.

Tegnap fáradt voltam,

odatámolyogtam hozzád,

kopogtam az ablakodon,

de esőnek hittél.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 6. szám, 2010. február 12.

Hétfői vers 35.

FABÓ KINGA:

Vörös hajszál, virtuális hárem

Vörös hajszálamat

 - írmagja se! - laza

mozdulattal félre

mit lökte?! söpörte!

gyógyfüveket vittem pedig

hogy a felesége szőke

isten bizony föl se

merült - bukta.

Hittem, beteg, csak hazudta.

Szégyenszemközt kullogok.

Háremekben első hölgy

 - várni hölgysorom -

elsöpröm mind; háremet

 - férjsoron én jár-kelek -

hajammal én fűz-fonok.

Forrás: Élet és Irodalom, LIV. évfolyam 25. szám, 2010. június 25.

Hétfői vers 34.

Pilinszky János:

Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól

a fa az űrbe szimatol,

a csend törékeny és üres,

a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,

az út lapulva elsiet,

a rózsatő is ideges

mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon

készülődik a fájdalom.

Hétfői vers 33.

Bárdos Kinga:

ESÉLY

Az arany aránya nem irányelv,

nézd el, ha talányos a virágnyelv…

A tanítás csak első ízben édes, később lesz cukormentes..

Ma még Bölcsnek véled, holnap rájössz majd: hentes.

Sok-sok ponyvalegény célt látni is kancsal,

üveghegyen túlra készül túrabakanccsal

s képe fancsali ha rácsodálkozik egy-egy rácsmentes elme:

csúcsfelszerelésnek kondíció nélkül, testvér, mi értelme?

..ám az önjelölt békenagykövet

is végzetes baklövést követ el:

szavának hitelt a gyarlótól ordítva követel,

így észre-vétlen is ő dobja az első követ..

Nem kell ide szívhezszóló líra,

a Lét minimum filmszatíra:

csinos kis snittekre hasítva

bedarál a fasírtba

De Te csak ne sírj.

Saját képed-re-formálhatod.

Hétfői vers 32.

Robert Burns:
Add meg a lány jussát...

Add meg a lány jussát, fiam,

öleld át jó keményen,

amit cserébe ád, fiam,

fél zsák arannyal ér fel.

Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,

ha fél, tapaszd be száját,

és húzd el jól, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

A lányt repítsd az ágyra fel,

az ajtót sarkad zárja el,

szólj rá, hogy combját vesse szét,

húzd fel szőrös kis kesztyűjét,

légy szenvedélyes, nem mulya,

ha ordít, fogd be száját,

s húzd el, fiam, hejehuja,

jól húzd el a nótáját.

Hétfői vers 31.

Parti Nagy Lajos:

Turbógrill

Egy délután, hogy nem volt térerő,

Tubicáné és Tubica kiültek 

a műfűre a szviming paul elé,

és hoppon maradásban részesültek.

Kitátották az ápolt csőrüket,

és tollászkodtak, sült emberre várva,

kék volt az ég, a Nokia süket,

szőke manöken szállt át épp Budára.

"Büdös kurvája, nézd hogy' illeget,

szolárium, oszt' félig nyers marad"

horkant a férfi s ráfelelt a nő:

"Bevezetjük a turbógrilleket,

és majd nézhetnek, ne krenkold magad,

ha mink leszünk itt minden térerő."

Forrás: Parti Nagy Lajos legszebb versei, AB-ART kiadó, Pozsony. 2005.

Hétfői vers 30.

Csehy Zoltán:

A Edgard Varèse-matt I.(részlet)

Akár a korall, úgy mozog a nő,

az előbűvölt, az orchidea ajkú homunculus,

aztán szétoszlik a delej, s magyar mércével

legalább Jókaiig párállik vissza.

Odanő vissza a körme is, a haja, a szeméremszőre,

a szaga. Nem tudom, ha csak szólni hagyom őt,

a zörejt, ha csak meg nyilvánulni a tömböt

a szaggatottságot gondosan kerülve, azt sugallva mégis,

nyilvánvaló, hogy nem vétek az alkímia

elemi szabályai ellen.

Hétfői vers 29.

Francois Villon:

NÉGYSOROS VERS,

melyet Villon halálítélete szélére írt

Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Hétfői vers 28.

Pilinszky János:

Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban. 

Plakátmagányban ázó éjjelek. 

Égve hagytad a folyosón a villanyt. 

Ma ontják véremet.

Hétfői vers 27.

Hizsnyai Zoltán:

Szerenád egy ciklámen alsóneműhöz (részlet)

"ne hagyj így kitéve magamnak kis veres

kezemben máris szédeleg a penna

behorpad homlokom a lábam visszeres

lágyékom delejes ágyékom gyehenna

írj felül csemegézd nyelvemről szavaim

engedd magadhoz szilaj szerenádom

himbáld meg kebleid derengő tavain

lögyböld szét szádon tölgyfa epedádon

ötvenedik mécsesem felbuzog forr a szó

ölemnél pedig kihunyt hét menóra

lelkemre mondom hogy ez lesz az utolsó

ó ciklámenben tobzódó szenyóra"

Részlet a költő 2010-ben a Kalligram kiadó gondozásában megjelent ÉNEK című kötetéből!

Hétfői vers 26.

Horváth Veronika:

leírni

az elbillenő függönyt

térdkalácsot

hajlatokat

pára

a

a

a

a

testünk ráncai a lepedőn

vetület, árnyék, pantomin

a szerelmet sosem

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 25.

Tóth László:

Egy kép alatt

Valamit halkan szól a zöld

és ráfelesel ó a kék

fecseg a sárga a piros

szép altján zeng a fekete

Egymásba tűnnek a testek

szertefolynak mind a formák

te sem vagy más csak szín szag íz

bőrödön az ujjam mégis

felsikolt

Forrás: Tóth László Ötödik Emelet c. kötete (1985, Madách)

Hétfői vers 24.

Z. Németh István:

Rózsa a sínen

Ha elfordulsz tőlem, olyan vagyok

mint egy rózsa a sínen.

Az éjszaka sötét mozdonya átrobog

rajtam, s megszagol a halál.

Ha távozol belőlem, egy hűtőgép

ajtaját csukod be magad után.

Számolom lélegzetem: mennyi még?

Ha elhagysz, tíznél tovább nem jutok.

Ha itt maradsz, a Föld levegője kevés.

Forrás: Z. Németh István Rózsa és rúzs című kötete (Nap Kiadó, 1992) 

Hétfői vers 23.

Boldog Betti Beatrix:

joint

torzhangjegyekgördülnekki

pórusaimbóltompáncsilingelnek

egydallamívkörbevesz

lomhánbénítónhintátformál

kottafejekbőlésringat

zöldvöröshullámokrafektet

füstkarikátfújbelőlem

egymegfeketedettfilterenát

Megjelent a Hús és sakk című antológiában 2009-ben.

Hétfői vers 22.

William Shakespeare:

Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér 

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon, 

részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)

Hétfői vers 21.

Ágai Ágnes:

Az asszony

Az asszony tartotta a házat:

pucolt a krumplit, 

lötykölte a tányért,

iskolába zargatta a gyerekeket, 

szívatta a port, 

teregette a fehérneműt.

A hivatalban félfogadáskor

feleket fogadott.

Otthon megkérdezte,

mi volt az iskolában.

Semmi, mondták.

Lecke? Oké, felelték.

Este hájat mosott, 

és a férfira nézett.

Az a neten szörfözött, 

később lehuppant az ágyra.

Eltesszük magunka

holnapra?, kérdezte.

Eltették.

Forrás: Élet és Irodalom, 2009. július. 24., 18. oldal

Hétfői vers 20.

Horváth Krisztina:

Üres

egy farmernadrág ül

a széken az íróasztalom

előtt. rajta a kedves,

barna-kék csíkor hosszúujjú

pulcsim. az ujja egy 

könyvet lapozgat.

ezt is tőled kaptam.

pillanatok, percek, órák,

ennyi marad nekem. meg

a nadrág és a pulcsi.

hosszúak a napok, hetek.

üres vagyok nélküled.

Forrás: Új forrás, 38. évfolyam, 2006. 7. szám, 26. oldal

Hétfői vers 19.

Party Nagy Lajos:

Dal 

járok az orgonaszagban

pereg rám bogár-zápor

fölöttem filléres szappan

olvad kéken világol

kezem tavaszom kékül

 ropog az esti kavics

tapossa ízleli s végül

eszi cipőm a nápolyit

a sétány végén már az ég

csillag merül el benne: szúnyog

kezemnek odasúgja még

"én most kihúnyok"

Hétfői vers 18.

Varga Virág:

Lakatlan költemény

Ötlet-én csupán, egy rímes, furcsa játék,

nyelv-malom őröl, sehol semmi szándék,

parton lapuló, csiszolatlan kő vagyok,

a nyelv mond ki engem, s én csak őt dadogom,

csak várok, mert időm van, hullámnyelv-szónok,

elfogyok hirtelen, s nincs miről szólnom,

nincs hír, eszmény-eszme, csak zsongó tengerár,

mondanám "én" - utolsó vers-morzsámon rág,

vers vagyok én is, vagy lakatlan költemény,

ha lekopok innen-onnan, nincs veszteség,

amit én művelek, az nem beszélt beszéd,

ujjnyi földrész, nyelvi roncs, langue-szemét.

Megjelent az Élet és Irodalom 2001. április 13-i számában 

Hétfői vers 17.

Soóky László:

Kiűzetés

A virradatból a tábortűz

emléke marad s egy befejezetlen

mozdulat szégyene.

Az asszony mégis a nap

vérébe ejti hajfonatát, 

hogy körülírhassa magát

templomokkal.

Aztán középre áll, várja

a harangkondulást, és az öléből

parazsat hint.

A csendből végül csend lesz, 

a legperverzebb magány

hálóját szövik az angyalok. 

Soóky László, Perverz ütközetek, 1989. Madách

Hétfői vers 16.

Juhász R. József:  Futnak a gepárdok

(25 éve láttam egy kísérleti filmet)

párhuzamosak voltak a vonalak                         

görbültek a terek

burkában legbelül időben utazó

kérdést feltenni!

hanghordozó izzószál

gyorsuló lélegzetű energiahuszár

isten ostoba holnap csattan rajtad

triptychon

tüsszentő

szpájki dzsonsz a Fontos vessző fegyveres eretnek vagy talán mindkettő

kockahas fejkendő ezreknek üteme közhasznú a faj múltban kutató

önkeze által sorsát romboló pimasz vezér kell neki is kapaszkodó mankó

gondolni merészet osztályozó kedves sírján nevető nem segíthetsz te

sem nem engedi egyszer középen

fényt fókuszt meleget

ossz

ossz

osssssssz

de ki vagyok én buzdítani kit kinek mivel

amott a háttérben

          nem a jobb oldalon

          nem sávos

          nem szivárvány

          nem balos

          bőre színe? szappanos

          hozzám közel nem álló

          nem rokon

futnak a gepárdok

                                mondom hogy futnak a gepárdok

Megjelent az Opus c. folyóirat 2009/1-es számában!

Hétfői vers 15.

Gyarmati Helga:

Vízparti emlék

Emlékszel? a sötét színű égbolt

ölünkbe hullt, mint egy gyerek.

árnyékom a testeden sötét folt,

ujjaimmal szeretkezek

a testeden, és oda nyúlok,

ahová nem nyúlhat akárki,

ez az emlék, azt hiszem, azért volt,

ne kelljen most másikat kitalálni.

Megjelent az Élet és Irodalom 2009. november 13-i számában

Hétfői vers 14.

ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ:
KAMASZFIÚ ÉS AZ ASSZONY

A fiú fekszik, a nő melléje ül az ágyra:

oly jó a

beszélgetés

ölelkezés előtt, a szép szavak, miktől

az asszony

lelke felderül,

nem csak a szokványos birkózás és a monoton

izzadt

vajköpülés

két láb között, de a taknyos kölyök

elaludt már,

felkelthetetlenül.